HunRUF - Romans - 12

12:1  Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul,

12:2  és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

12:3  A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.

12:4  Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata,

12:5  úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.

12:6  Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon;

12:7  aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást,

12:8  a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

12:9  A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,

12:10  a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők,

12:11  a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.

12:12  A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.

12:13  A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.

12:14  Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.

12:15  Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.

12:16  Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.

12:17  Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt.

12:18  Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.

12:19  Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.

12:20  Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

12:21  Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.