HunKar - Ecclesiastes - 10

10:1  Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.

10:2  Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik.

10:3  Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.

10:4  Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

10:5  A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.

10:6  A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

10:7  Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.

10:8  Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

10:9  A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.

10:10  Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság.

10:11  És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

10:12  A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.

10:13  Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

10:14  Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért.

10:15  A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

10:16  Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.

10:17  Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.