HunKNB - Isaiah - 26

26:1  Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: »Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya.

26:2  Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget!

26:3  Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik.

26:4  Bízzatok az Úrban örökkön örökké, mert az Úr örök Kőszikla!

26:5  Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja.

26:6  Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.

26:7  Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted.

26:8  Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.

26:9  Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres. Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.

26:10  Ha kegyelmet kap is az istentelen, nem tanul igazságot; az igazság földjén gonoszul cselekszik, és nem látja az Úr fenségét.

26:11  Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják; lássák meg szégyenkezve féltő szereteted néped iránt! Bizony, az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket.

26:12  Uram, te adsz nekünk békességet, mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.

26:13  Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te, mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük.

26:14  A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak fel: ezért látogattad meg és pusztítottad el őket, és eltörölted minden emléküket.

26:15  Megsokasítottad a nemzetet, Uram, megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad; kiterjesztetted az ország minden határát.

26:16  Uram, a szorongatásban téged kerestek, imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.

26:17  Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.

26:18  Fogantunk, vajúdtunk, mintegy szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek.

26:19  Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat.

26:20  Indulj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra ajtódat, rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg el nem múlik a harag!

26:21  Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről, hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt; a föld megmutatja a vérüket, és nem takarja be többé a megölteket.«