HunKNB - Isaiah - 37

37:1  Történt pedig, hogy Hiszkija király, amikor ezt meghallotta, megszaggatta ruháit, zsákruhába öltözött, és bement az Úr házába.

37:2  Majd elküldte Eljakim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok véneit zsákruhába öltözve Izajás prófétához, Ámosz fiához.

37:3  Ezt mondták neki: »Így szól Hiszkija: Szorongatás, fenyítés és gyalázat napja ez a nap; mert a fiak a méhszájig jutottak, de nincs erő a szüléshez.

37:4  Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit elküldött ura, Asszíria királya, hogy gyalázza az élő Istent; és talán megfenyíti őt az Úr, a te Istened azokért a szavakért, melyeket hallott. Mondj imát a maradékért, amely még megvan!«

37:5  Amikor eljöttek Hiszkija király szolgái Izajáshoz,

37:6  így szólt hozzájuk Izajás: »Mondjátok meg uratoknak, így szól az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái káromoltak engem.

37:7  Íme, én egy lelket adok belé, üzenetet fog hallani, és visszatér földjére; majd leterítem őt karddal a saját földjén.«

37:8  Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libna ostrománál találta; hallotta ugyanis, hogy eltávozott Lákisból,

37:9  mivel meghallotta, hogy Tirhakáról, Etiópia királyáról azt beszélik: »Kivonult, hogy harcba szálljon veled.« Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Hiszkijához, ezzel az üzenettel:

37:10  »Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Rá ne szedjen téged Istened, akiben bízol, mondván: ‘Nem kerül Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe.’

37:11  Íme, te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, kiirtásra szánva őket. Te hogyan menekülnél meg?

37:12  Vajon megmentették a nemzetek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak?

37:13  Hol van Emát királya, Arfád királya, és Szefárvaim, Héna meg Áva városának királya?«

37:14  Amikor Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta, felment az Úr házába, majd kiterítette az írást Hiszkija az Úr színe előtt.

37:15  Akkor így imádkozott Hiszkija az Úrhoz:

37:16  »Seregek Ura, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy az Istene egyedül a föld minden országának, te alkottad az eget és a földet!

37:17  Hajtsd ide, Uram, füledet, és halld! Nyisd meg, Uram, szemedet és lásd! Halld meg Szanherib minden szavát, melyet üzent, hogy gyalázza az élő Istent!

37:18  Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a nemzeteket és országaikat,

37:19  isteneiket pedig tűzre vetették, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz művei, fa és kő; ezért elpusztíthatták őket.

37:20  De most, Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy, Uram, egyedül Isten!«

37:21  Akkor Izajás, Ámosz fia ezt az üzenetet küldte Hiszkijának: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanherib, Asszíria királya miatt,

37:22  ez az az ige, amelyet az Úr róla mondott: Megvet téged, gúnyol téged Sion szűz leánya; mögötted fejét rázza Jeruzsálem leánya.

37:23  Kit gyaláztál és káromoltál? Ki ellen emelted fel hangodat, és emelted magasba a szemed? Izrael Szentje ellen!

37:24  Szolgáid által gyaláztad az Urat, és azt mondtad: ‘Sok harci szekeremmel felvonultam a magas hegyekre, a Libanon messzi lejtőire; kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, és eljutottam legtávolabbi magaslatára, kerthez hasonló erdejébe.

37:25  Kutat ástam, és megittam másnak a vizét, és kiszárítottam léptem nyomán Egyiptom minden Nílus-ágát.’

37:26  Talán nem hallottad? Régóta elvégeztem ezt, ősidőktől fogva kigondoltam, és most viszem végbe, hogy elpusztuljanak és romhalmazzá legyenek a megerősített városok.

37:27  Lakóik erőtlen kézzel megrettentek és megszégyenültek; olyanok lettek, mint a mező növénye, mint a zöld hajtás vagy a háztetők füve, mely megperzselődik a keleti szélben.

37:28  Tudom, ha felkelsz, és ha leülsz, ha kimégy és ha bejössz, s ha tombolsz ellenem.

37:29  Mivel tombolsz ellenem, és kevélységed felhatolt fülembe, kampómat az orrodba teszem, és zablámat a szádba, s visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél.

37:30  Neked pedig ez lesz a jel: Ebben az évben az utótermést eszitek, a második évben is azt, ami még magától terem; de a harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét!

37:31  Júda házának megmenekült maradéka ismét gyökeret hajt alul, és gyümölcsöt terem felül.

37:32  Mert Jeruzsálemből jön ki a maradék, és a megmenekültek Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.

37:33  Ezért így szól az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, és nem lő oda nyilat, nem száll szembe vele pajzzsal, és nem emel ellene sáncot.

37:34  Az úton, amelyen jött, visszatér, és ebbe a városba nem jön be, – mondja az Úr. –

37:35  Megoltalmazom ezt a várost, hogy megszabadítsam, önmagamért és szolgámért, Dávidért.«

37:36  Akkor kivonult az Úr angyala, és lesújtott az asszírok táborában száznyolcvanötezer emberre. Amikor kora reggel fölkeltek, íme, azok mind holttestek, halottak voltak.

37:37  Erre felkerekedett Szanherib, Asszíria királya, elment és visszatért, s ezután Ninivében lakott.

37:38  Történt pedig, hogy amikor leborult istenének, Neszroknak templomában, fiai, Adramelek és Száraszár lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Asszarhaddon lett a király.