HunKNB - Leviticus - 24

24:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

24:2  »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked teljesen tiszta, világos faolajat, hogy állandóan mécseseket lehessen fenntartani

24:3  a bizonyság függönyén kívül, a szövetség sátrában. Áron állítsa fel őket, estétől reggelig égjenek az Úr előtt: örök rend- és szertartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek.

24:4  A színarany mécstartóra kerüljenek, állandóan az Úr előtt égjenek.

24:5  Végy továbbá lisztlángot és süss belőle tizenkét kenyeret – két-két tizednyi legyen mindegyik –,

24:6  és tedd őket hatonként egymás mellé a színarany asztalra az Úr elé,

24:7  és tégy rájuk világos tömjént, a kenyérnek az Úr tűzáldozatára szánt emlékeztető részéül.

24:8  Ezeket minden szombaton fel kell váltani az Úr előtt, mint örök szövetségi járandóságot Izrael fiai részéről,

24:9  azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján.«

24:10  Kiment pedig egy izraelita asszonynak a fia, akit ő egy egyiptomi embertől szült, Izrael fiai közé és összeveszett a táborban egy izraelita emberrel.

24:11  Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt)

24:12  és tömlöcbe vetették, míg megtudják, mit parancsol az Úr.

24:13  Így szólt erre az Úr Mózeshez:

24:14  »Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép.

24:15  Izrael fiaihoz pedig így beszélj: Aki átkozza Istenét, viselje bűnét,

24:16  s aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon: kövekkel verje agyon az egész közösség, akár bennszülött, akár jövevény, mert aki az Úr nevét káromolja, annak halállal kell lakolnia.

24:17  Aki agyonüt valakit, halállal lakoljon.

24:18  Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, azaz életet életért.

24:19  Aki sebet ejt valamely embertársán: ahogy ő tett, úgy tegyenek vele is:

24:20  törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; amilyen sebet ejtett, olyat kelljen elviselnie neki is.

24:21  Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, aki embert üt agyon, lakoljon.

24:22  Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«

24:23  Szólt erre Mózes Izrael fiainak, és kivitték a káromlót a táboron kívülre, s kövekkel agyonverték. Úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.