HunRUF - Genesis - 8

8:1  Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.

8:2  Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből.

8:3  Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.

8:4  A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben.

8:5  A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.

8:6  Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,

8:7  és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.

8:8  Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.

8:9  De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.

8:10  Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.

8:11  Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről.

8:12  Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.

8:13  A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld.

8:14  A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld.

8:15  Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:

8:16  Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!

8:17  Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!

8:18  Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.

8:19  Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.

8:20  Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.

8:21  Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.

8:22  Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.