HunRUF - Genesis - 49

49:1  Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor!

49:2  Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre!

49:3  Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős.

49:4  Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.

49:5  Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei.

49:6  Társaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak.

49:7  Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben.

49:8  Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai.

49:9  Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?!

49:10  Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek.

49:11  Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében.

49:12  Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek.

49:13  Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik.

49:14  Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész.

49:15  De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.

49:16  Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.

49:17  Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.

49:18  Szabadításodra várok, Uram!

49:19  Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!

49:20  Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.

49:21  Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat.

49:22  Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon.

49:23  Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok.

49:24  De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája,

49:25  atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival.

49:26  Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére!

49:27  Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.

49:28  Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.

49:29  Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba!

49:30  Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul.

49:31  Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.

49:32  A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang.

49:33  Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.