HunRUF - Genesis - 2

2:1  Így készült el az ég és a föld és azok minden serege.

2:2  A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.

2:3  Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

2:4  Ez az ég és a föld teremtésének története. Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,

2:5  még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje.

2:6  Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét.

2:7  Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.

2:8  Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.

2:9  Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

2:10  Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szétágazott, és négy ágra szakadt.

2:11  Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.

2:12  Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.

2:13  A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét.

2:14  A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

2:15  Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.

2:16  Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

2:17  de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.

2:18  Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

2:19  Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi.

2:20  Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

2:21  Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.

2:22  Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.

2:23  Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

2:24  Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.

2:25  Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.