HunUj - Isaiah - 2

2:1  Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:

2:2  Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép.

2:3  Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.

2:4  Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.

2:5  Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!

2:6  Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak.

2:7  Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma.

2:8  Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak.

2:9  Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik.

2:10  Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmes fensége és méltósága elől!

2:11  Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.

2:12  Mert jön a Seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd megalázott lesz;

2:13  a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, Básán minden tölgyfája ellen;

2:14  minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen,

2:15  minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen,

2:16  minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen.

2:17  Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon.

2:18  A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.

2:19  Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

2:20  Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük.

2:21  Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az Úr félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

2:22  Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?