HunUj - Isaiah - 10

10:1  Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki.

10:2  Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.

10:3  De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?

10:4  Aki nem térdel a foglyok közé, a megöltek között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.

10:5  Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje!

10:6  Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és eltapossa, mint az utca sarát.

10:7  De ő nem így képzeli, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani.

10:8  Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e?

10:9  Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz?

10:10  Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,

10:11  ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival.

10:12  De ha befejezi az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését.

10:13  Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.

10:14  Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.

10:15  Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!

10:16  Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát Asszíria kövéreire, és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz.

10:17  Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt.

10:18  Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná.

10:19  Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni.

10:20  Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka, és Jákób házának megmenekült része, hanem az Úrra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.

10:21  A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.

10:22  Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.

10:23  Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot.

10:24  Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.

10:25  Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket.

10:26  Ostorral csapkodja a Seregek Ura, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a tengerre, mint Egyiptomban tette.

10:27  Azon a napon lekerül terhe válladról, igája nyakadról, a kövérség miatt leszakad róla az iga.

10:28  Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését.

10:29  Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Megretten Ráma, Saul Gibeája menekül.

10:30  Sikolts hangosan, Gallim leánya, figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót!

10:31  Madméná elmenekült, Gébim lakói elrejtőztek.

10:32  Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját.

10:33  De az Úr, a Seregek Ura kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők.

10:34  Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!