HunUj - Isaiah - 26

26:1  Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.

26:2  Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt!

26:3  Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.

26:4  Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!

26:5  Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, porrá zúzza.

26:6  Lábbal tapossák majd: a nyomorultak lábai, a nincstelenek léptei.

26:7  Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.

26:8  Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

26:9  Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.

26:10  Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.

26:11  Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.

26:12  Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.

26:13  Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.

26:14  A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted.

26:15  Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.

26:16  Uram, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket.

26:17  Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában.

26:18  Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.

26:19  Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.

26:20  Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja.

26:21  Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit. A föld föltárja majd a kiontott vért, nem takarja be többé a meggyilkoltakat.