HunKar - John - 2

2:1  És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;

2:2  És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.

2:3  És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

2:4  Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

2:5  Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

2:6  Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

2:7  Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

2:8  És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

2:9  A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,

2:10  És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

2:11  Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.

2:12  Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,

2:13  Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.

2:14  És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:

2:15  És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;

2:16  És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.

2:17  Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.

2:18  Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?

2:19  Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.

2:20  Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

2:21  Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.

2:22  Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.

2:23  A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.

2:24  Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,

2:25  És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.