HunKar - Isaiah - 33

33:1  Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

33:2  Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

33:3  Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.

33:4  És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.

33:5  Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.

33:6  És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.

33:7  Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.

33:8  Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!

33:9  Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.

33:10  Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!

33:11  Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.

33:12  A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.

33:13  Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!

33:14  Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?

33:15  A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

33:16  Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.

33:17  A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.

33:18  Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?

33:19  A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.

33:20  Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;

33:21  Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.

33:22  Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!

33:23  Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.

33:24  És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.