HunUj - Genesis - 2

2:1  Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

2:2  A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.

2:3  Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

2:4  Ez a menny és föld teremtésének a története. Amikor az Úristen a földet és a mennyet megalkotta,

2:5  még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.

2:6  Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

2:7  Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

2:8  Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.

2:9  Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

2:10  Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.

2:11  Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.

2:12  Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.

2:13  A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét.

2:14  A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

2:15  És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

2:16  Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

2:17  de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.

2:18  Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

2:19  Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.

2:20  Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

2:21  Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.

2:22  Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez.

2:23  Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

2:24  Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

2:25  Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.