HunRUF - James - 1

1:1  Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.

1:2  Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,

1:3  tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.

1:4  Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.

1:5  Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.

1:6  De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.

1:7  Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,

1:8  a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

1:9  A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék,

1:10  a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.

1:11  Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.

1:12  Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

1:13  Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.

1:14  Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.

1:15  Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.

1:16  Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:

1:17  minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.

1:18  Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

1:19  Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,

1:20  mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.

1:21  Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

1:22  Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.

1:23  Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.

1:24  Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.

1:25  De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.

1:26  Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.

1:27  Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.