HunKar - James - 1

1:1  Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

1:2  Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

1:3  Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

1:4  A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

1:5  Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

1:6  De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

1:7  Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

1:8  A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

1:9  Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;

1:10  A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.

1:11  Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.

1:12  Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.

1:13  Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

1:14  Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

1:15  Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

1:16  Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

1:17  Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

1:18  Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

1:19  Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

1:20  Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.

1:21  Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.

1:22  Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

1:23  Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:

1:24  Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

1:25  De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

1:26  Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.

1:27  Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.