HunUj - Jeremiah - 13

13:1  Ezt mondta nekem az Úr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! De vízbe ne érjen!

13:2  Meg is vettem az övet az Úr parancsa szerint, és a derekamra kötöttem.

13:3  Másodszor így szólt hozzám az Úr igéje:

13:4  Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy kőszikla hasadékban!

13:5  Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az Úr parancsolta nekem.

13:6  Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az Úr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott!

13:7  Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet arról a helyről, ahol elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.

13:8  Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje:

13:9  Ezt mondja az Úr: Így teszem tönkre Júda kevélységét és a nagy Jeruzsálem kevélységét!

13:10  Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen.

13:11  Mert ahogyan az ember derekára csatolja az övet, úgy csatoltam magamhoz Izráel és Júda egész házát - így szól az Úr -, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növelésére. De ők nem hallgattak rám.

13:12  Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? -

13:13  akkor ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakosát, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal.

13:14  Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt - így szól az Úr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok, elpusztítom őket!

13:15  Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert az Úr szól.

13:16  Dicsőítsétek Isteneteket, az Urat, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt botladoznátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az Úr a halál árnyékát hozza el, és sűrű sötétséget támaszt.

13:17  Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az Úr nyája.

13:18  Mondd meg a királynak és a király anyjának: Alázkodjatok meg a porig, mert leesik fejetekről ékes koronátok!

13:19  Körül vannak zárva a délen fekvő városok, nincs aki felszabadítsa azokat. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül.

13:20  Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad?

13:21  Mit szólsz majd, ha megbüntet az Úr, és föléd kerekednek, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a szülő asszonyon?

13:22  Ha pedig ezt mondod magadban: Miért történnék ez velem? Sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot.

13:23  Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!

13:24  Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát.

13:25  Ez lesz a sorsod, ezt mérem én rád - így szól az Úr -, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál!

13:26  Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod.

13:27  Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!