HunKNB - Judith - 11

11:1  Holofernész így szólt hozzá: »Bátorság asszony, ne remegjen szíved, én ugyanis nem ártottam senkinek, aki kész volt szolgálni Nebukadnezárt, az egész föld királyát.

11:2  Ha a te néped, amely a hegyvidéken lakik, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsámat ellenük, de saját maguk akarták ezt.

11:3  Most pedig mondd el, miért hagytad el őket és jöttél hozzánk? Valójában megmenekülésedre tetted ezt. Bátorság! Ma éjjel és a következőkben is életben maradsz.

11:4  Senki sem fog ártani neked, hanem jól bánok veled, mint uramnak szolgáival szokás.«

11:5  Judit így válaszolt neki: »Fogadd szolgálód szavait és hadd beszéljen szolgálód színed előtt és semmiféle hazugságot nem mondok uramnak ezen az éjjelen.

11:6  Ha követed szolgálód szavait, valóra váltod kezeddel mindazt, amit Isten tenni szándékozik veled, és nem vall kudarcot az én uram vállalkozásaiban.

11:7  Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, és éljen hatalma annak, aki elküldött téged, hogy minden élőt helyes útra vezess. Nemcsak az emberek szolgálnak neki, hanem a mező vadjai és állatai, az ég madarai is a te erőd által élnek Nebukadnezárnak és egész házának.

11:8  Hallottunk bölcsességedről és lelked találékonyságáról és az egész földön tudják, hogy egyedül te vagy jó az egész királyságban, hatalmas a tudásban és csodálatos a hadvezetésben.

11:9  Most pedig uram, tudjuk, mit mondott Áhior az általad tartott tanácsban, ismertek szavai, mert Betúlia emberei megmentették és elmondott nekik mindent, amit előtted beszélt.

11:10  Ezért uram és parancsolóm, ne vedd semmibe szavait, hanem fontold meg azokat, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri büntetés és csak akkor éri őket a kard, ha vétkeznek Istenünk ellen.

11:11  Most azonban, hogy az én uram ne legyen eredménytelen és tehetetlen, a halál vár rájuk, mert hatalmába kerítette őket a súlyos bűn, amellyel haragra ingerelték Urukat, s mivel ezt tették, számodra megértek a pusztulásra.

11:12  Mivel elfogyott az élelmük, és kimerültek számukra a vizek, kezet akarnak vetni állataikra és mindarra, amit Isten az ő törvényében megtiltott, hogy megegyék, elhatározták, hogy azt is elfogyasztják.

11:13  Elhatározták, hogy a gabona első termését, a bor és az olajtizedet is megeszik, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt állnak, pedig ezeket a nép közül kezével sem érintheti meg senki.

11:14  Embereket küldtek Jeruzsálembe – az ott lakók is megették ezt –, hogy maguknak is engedélyt kérjenek a vének tanácsától.

11:15  Az történik majd, hogy amikor az engedélyt megkapják és élnek vele, ezen a napon kezedbe kerülnek és elpusztulnak.

11:16  Ezért én, a te szolgálód, amikor ezt megtudtam, elmenekültem tőlük és Isten elküldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, amikor hírét veszi.

11:17  Szolgálód istenfélő, éjjel és nappal szolgál az ég Istenének. Most melletted maradok uram, szolgálód kimegy majd éjjel a völgybe és imádkozom Istenhez és tudtomra adja, hogy mikor követik el vétküket.

11:18  Akkor visszatérek és tudtodra adom, te pedig vonulj egész seregeddel és senki sem tud közülük ellenállni neked.

11:19  Átvezetlek Júdán és elérkezel Jeruzsálem elé és annak közepén állítom fel trónodat, s úgy tereled majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat. Egyetlen kutya sem fog ellened csaholni, mivel mindezt előre megmondták nekem és előérzetem volt róla, s azért jöttem, hogy hírül adjam neked.«

11:20  Szavai tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, megcsodálták bölcsességét és így szóltak:

11:21  »Nincs hozzá hasonló asszony a föld egyik szélétől a másikig, akinek arca ilyen szép és ilyen okosan tud beszélni.«

11:22  Holofernész így szólt hozzá: »Isten jót tett, hogy néped fiai elől ide küldött, erőt adott kezünkbe, nekik pedig, akik megvetették uramat, pusztulást.

11:23  Tekinteted szép, beszéded okos. Ha megteszed, amit mondtál, a te Istened lesz az én Istenem, te pedig Nebukadnezár király házában fogsz lakni és neved híres lesz az egész földön.«