HunKar - Lamentations - 5

5:1  Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2  A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3  Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4  Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5  Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6  Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7  Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8  Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9  Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10  Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11  Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12  A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13  Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14  A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

5:15  Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16  Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17  Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18  A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19  Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20  Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

5:21  Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22  Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!