HunIMIT - Lamentations - 5

5:1  Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

5:2  Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.

5:3  Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.

5:4  Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.

5:5  Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.

5:6  Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7  Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.

5:8  Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.

5:9  Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.

5:10  Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.

5:11  Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.

5:12  Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.

5:13  Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.

5:14  Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.

5:15  Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.

5:16  Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.

5:17  Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:

5:18  Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.

5:19  Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.

5:20  Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?

5:21  Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.

5:22  Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!