HunUj - Lamentations - 5

5:1  Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!

5:2  Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.

5:3  Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.

5:4  Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell.

5:5  Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül.

5:6  Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.

5:7  Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.

5:8  Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.

5:9  Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.

5:10  Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.

5:11  Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.

5:12  A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték.

5:13  Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.

5:14  Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.

5:15  Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk.

5:16  Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!

5:17  Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk,

5:18  mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.

5:19  De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.

5:20  Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?

5:21  Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!

5:22  Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!