HunIMIT - Psalms - 144

144:1  Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

144:2  Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

144:3  Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

144:4  Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

144:5  Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

144:6  hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

144:7  Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

144:8  kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

144:9  Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

144:10  Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

144:11  ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

144:12  A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

144:13  csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

144:14  ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

144:15  boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!