HunKNB - Wisdom - 19

19:1  Az istentelenekre azonban mindvégig ránehezedett a könyörtelen harag, mert előre tudta, mit tesznek a jövőben:

19:2  hogy miután megengedték távozásukat, és sebbel-lobbal útnak indították őket, megbánják majd, és üldözik őket.

19:3  Még a gyásszal voltak elfoglalva, még jajgattak a halottak sírjánál, és máris újabb balga gondolatra jutottak: mint szökevényeket vették üldözőbe, akiket könyörögve küldtek el.

19:4  Megérdemelt végzet hajtotta őket ilyen vég felé, s engedte elfelejteni a történteket, hogy fenyítésük hátralevő büntetése teljessé legyen,

19:5  és néped csodás módon átkeljen, ők pedig szokatlan halált leljenek.

19:6  Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja.

19:7  Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól járható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén.

19:8  Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte;

19:9  legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.

19:10  Visszagondoltak arra, amit átéltek idegen földön; hogy állati utódlás helyett a föld legyet termett, és vízi állatok helyett a folyó töméntelen békát ontott,

19:11  aztán pedig madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságtól hajtva csemegét kértek,

19:12  mert vágyuk csillapítására fürj szállt fel a tenger felől.

19:13  De a büntetések sem sújtották a bűnösöket előzetes jelek, csattogó villámcsapások nélkül. De méltán is szenvedtek gonosztetteikért, mert utálatos idegengyűlöletet tanúsítottak.

19:14  Amíg mások nem fogadtak be ismeretlen jövevényeket, ők jószándékú vendégeket vetettek szolgaságba.

19:15  És még egy: Azokra is ítélet vár, akik nem fogadták szívesen az idegeneket,

19:16  ők azonban ünnepségek között fogadták be őket, de miután ugyanazon jogok részesei lettek, kemény kényszerrel sanyargatták őket.

19:17  De sújtotta is őket a vakság, úgy, amint azokat ott, az igaz ajtaja előtt, amikor hirtelen sötétség borult rájuk, és mindegyikük az ajtaja bejáratát kereste.

19:18  Az elemek ugyanis elváltoztak egymáshoz való viszonyukban, mint ahogy a húros hangszeren különböző hangok váltakoznak, noha mindegyiknek zengése ugyanaz marad. Ez nyilvánvaló a történtek tüzetes szemléletéből.

19:19  Szárazföldi állatok ugyanis vízivzé változtak, és vízi állatok kimentek a szárazra.

19:20  A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig elfeledkezett oltó természetéről.

19:21  A lángok nem bántották a bennük járó romlandó állatok testét, és nem olvasztották fel a könnyen olvadó jó eledelt, amely jéghez hasonlított.

19:22  Mindezek által ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet. Nem vetetted meg, sőt mindenkor és mindenütt velük voltál!