HunKNB - Wisdom - 2

2:1  Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: »Rövid az életünk ideje és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.

2:2  Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:

2:3  ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.

2:4  Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.

2:5  Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.

2:6  Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!

2:7  Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!

2:8  Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!

2:9  Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!

2:10  Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!

2:11  Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!

2:12  Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.

2:13  Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.

2:14  Nézeteinknek ő a vádlója,

2:15  még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.

2:16  Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.

2:17  Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!

2:18  Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.

2:19  Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!

2:20  Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!«

2:21  Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.

2:22  Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

2:23  Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,

2:24  a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.