HunKar - Genesis - 9

9:1  Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

9:2  És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

9:3  Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.

9:4  Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.

9:5  De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.

9:6  A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

9:7  Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

9:8  És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:

9:9  Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.

9:10  És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

9:11  Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

9:12  És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:

9:13  Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

9:14  És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.

9:15  És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.

9:16  Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.

9:17  És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

9:18  Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

9:19  Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.

9:20  Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

9:21  És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

9:22  Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.

9:23  Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

9:24  Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:

9:25  Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

9:26  Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

9:27  Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

9:28  Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

9:29  És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.