HunKNB - II Maccabees - 9

9:1  Ebben az időben Antióchosz kudarccal tért vissza Perzsiából.

9:2  Benyomult ugyanis a Perzepolisznak elnevezett városba és kísérletet tett arra, hogy kirabolja a templomot és hatalmába kerítse a várost. A tömeg azonban fegyvert ragadott, és ők futásnak eredtek. Így történt, hogy a megfutamított Antióchosznak csúfosan kellett visszavonulnia.

9:3  Amikor pedig Ekbatanához közeledett, tudomására jutott, hogy hogyan járt Nikánor meg Timóteus.

9:4  Erre haragra lobbant és elhatározta, hogy ezért a gyalázatért, ami azok részéről érte, akik megszalasztották, a zsidókon tölti ki a bosszúját. Kiadta tehát a parancsot, hogy szünet nélkül hajtsák kocsiját és így tegyék meg az utat. Az égi ítélet azonban már lesújtani készült rá, mert dölyfösen azt mondta: »A zsidók temetőjévé teszem Jeruzsálemet, ha odaérek.«

9:5  Izrael Istene, a mindent látó Úr azonban gyógyíthatatlan és észre nem vehető csapással sújtott le rá. Alighogy befejezte ugyanis e szavait, borzalmas fájdalom fogta el beleiben, és szörnyű belső kínok gyötörték.

9:6  És méltán! Hiszen olyan sok és újfajta kínzással gyötört meg másokat bensejükben. Mégsem hagyott fel gonoszságával,

9:7  hanem gőggel telve, indulatában tüzet lihegett a zsidókra és kiadta a parancsot, hogy még gyorsabban hajtsanak. Történt pedig, hogy a nagy iramban kiesett a kocsiból, súlyosan megütötte testének tagjait és kínokban gyötrődött.

9:8  Lám, emberfölötti kevélységgel telve azt hitte magáról, hogy a tenger hullámainak is parancsol, és mérleggel mérheti a magas hegyeket, most pedig a földön terült el, és hordozható ágyon volt kénytelen vitetni magát, és így saját maga tett bizonyságot Isten nyilvánvaló erejéről.

9:9  Férgek is hemzsegtek az istentelennek testében, és bár még életben volt, fájdalmak közepette darabokban mállott le a húsa, úgyhogy a szagától és bűzétől megundorodott a sereg.

9:10  Kevéssel előtte azt hitte, hogy elérheti az ég csillagait is, most pedig kibírhatatlan szagát nem tudta elviselni senki sem.

9:11  Az isteni csapás súlya alatt aztán, amikor már pillanatról-pillanatra növekedtek fájdalmai, alábbhagyott a nagy kevélységgel, és kezdett önismeretre térni.

9:12  S amikor már maga sem bírta ki saját szagát, így szólt: »Illő dolog, hogy alávesse magát az ember Istennek, és halandó létére ne képzelje magát egyenlőnek Istennel.«

9:13  Azután az Úrhoz imádkozott a gonosz, de az már nem könyörült meg rajta.

9:14  Annak a városnak, ahová sietett, hogy földig lerontsa és sírhalommá változtassa, most vissza akarta adni a szabadságát.

9:15  Azt ígérte most, hogy a zsidókat, akikről azt mondta, hogy az elföldelésre sem tartja őket méltóknak, hanem odahányja majd őket a madaraknak és a vadaknak zsákmányul, és csecsemőstül kiirtja őket, Athén polgáraival helyezi egy sorba.

9:16  A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi.

9:17  Sőt, mi több: ő maga is zsidóvá lesz, és bejárja majd a föld minden helyét és hirdeti Isten hatalmát.

9:18  Mivel azonban nem csillapodott a fájdalma – utolérte ugyanis Isten igazságos ítélete –, reménytelen helyzetében ilyen kérlelő levelet írt a zsidóknak:

9:19  »Antióchosz király és fővezér üdvözli a legjobb polgárokat, a zsidókat és nekik jó egészséget meg boldogságot kíván!

9:20  Ha jól vagytok ti is, meg fiaitok is és kedvetek szerint megy minden, igen nagy hálát adunk.

9:21  Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok. Amikor visszatértem a perzsa tartományokból, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségesnek véltem, hogy gondoskodjam a közjóról.

9:22  Nem mintha feladnám magamat illetően a reményt, hiszen nagyon bízom benne, hogy kigyógyulok betegségemből.

9:23  Ám megfontoltam azt, hogy atyám is, amikor hadat vezetett a felső tartományokba, kijelölte utódát az uralkodásban,

9:24  hogy abban az esetben, ha valami váratlan dolog történne, vagy szomorú hír érkeznék, tudják a tartományok lakói, kit illet a legfőbb hatalom, és ne nyugtalankodjanak.

9:25  Ezenfölül arra is gondoltam, hogy a közeli fejedelmek és a szomszédok lesik az alkalmas pillanatot és figyelik a dolgok kimenetelét. Ezért fiamat, Antióchoszt rendeltem királynak, akit, amikor a felső tartományokban hadakoztam, gyakorta ajánlottam soknak közületek. Neki az itt mellékelt iratot küldtem.

9:26  Hozzátok fordulok tehát és kérlek titeket: emlékezzetek meg a közösségnek és az egyeseknek jutott jótéteményekről, és mindenki tartson ki hűségesen mellettem és fiam mellett.

9:27  Bízom ugyanis benne, hogy szándékom szerint szelíden és emberségesen jár majd el és jó viszonyban lesz veletek.«

9:28  Így tehát a gyilkos és istenkáromló rettenetes csapástól sújtva – mint ahogyan ő is elbánt másokkal –, szánalmas halállal fejezte be életét idegenben, a hegyek között.

9:29  Holttestét magával vitte tejtestvére, Fülöp, aki – mivel félt Antióchosz fiától – elment Egyiptomba, Ptolemajosz Filométorhoz.