II MACCABEES
Chapter 4
| II M | HunKNB | 4:1 | Simon pedig, a pénznek és a hazának fentebb említett árulója megrágalmazta Oniást, hogy ő uszította erre Heliodóroszt, és ő a bajok szerzője. | |
| II M | HunKNB | 4:2 | A birodalom ellenségének merte mondani azt az embert, aki a város gondviselője, nemzetének védője, és Isten törvényének buzgó követője volt. | |
| II M | HunKNB | 4:3 | Az ellenségeskedés már odáig fajult, hogy Simon néhány híve gyilkosságra is vetemedett. | |
| II M | HunKNB | 4:4 | Amikor aztán Oniás látta, hogy milyen veszedelmesre fordulhat ez a viszálykodás, és őrjöngésével mennyire előmozdítja Simon gonoszságát Apollóniosz, Cöleszíria és Fönícia helytartója, elment a királyhoz; | |
| II M | HunKNB | 4:5 | de nem azért, hogy beárulja polgártársait, hanem azért, mert az egész nép közös javát viselte szívén. | |
| II M | HunKNB | 4:6 | Meg volt ugyanis győződve arról, hogy királyi közbelépés nélkül lehetetlen helyreállítani a békét, és Simon sem hagy fel esztelen viselkedésével. | |
| II M | HunKNB | 4:7 | Szeleukosz halála után, amikor az Epifánésznek nevezett Antióchosz lépett a trónra, Jázon, Oniás testvére szerezte meg magának a főpapi tisztet álnok módon. | |
| II M | HunKNB | 4:8 | Elment ugyanis a királyhoz, és ígért neki háromszázhatvan ezüst talentumot, és más jövedelmi forrásokból még nyolcvan talentumot. | |
| II M | HunKNB | 4:9 | Ezenfelül ígért további százötvenet, ha engedélyt kap arra, hogy gyakorló és előkészítő iskolát építhessen magának, és Jeruzsálem lakóit antióchiai polgároknak jegyezhesse be. | |
| II M | HunKNB | 4:10 | A király megengedte ezt neki, ő pedig magához kaparintotta a hatalmat, s tüstént nekiállt, hogy pogány szokásokra tanítsa honfitársait. | |
| II M | HunKNB | 4:11 | Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg. | |
| II M | HunKNB | 4:12 | Odáig merészkedett, hogy éppen a Vár tövében helyezte el a gyakorló iskolát, és erkölcstelen házakba vitte be a legjelesebb ifjakat. | |
| II M | HunKNB | 4:13 | Ez aztán már nem is a kezdete, hanem gyarapodása és elharapódzása volt a pogány és idegen életmódnak Jázon iszonyú és hallatlan gonoszsága által, aki istentelen ember volt, és nem főpap. | |
| II M | HunKNB | 4:14 | A papok sem teljesítették már a szolgálatot az oltár körül, nem törődtek a templommal, elhanyagolták az áldozatokat. Ők is inkább elsiettek, és részt vettek a gyakorlótéren a törvényellenes játékokban és a diszkoszvetésben. | |
| II M | HunKNB | 4:15 | A hazai megtiszteltetéseket semmire sem becsülték. A görög kitüntetés volt szemükben a legnagyobb. | |
| II M | HunKNB | 4:16 | Ezért sanyarú megpróbáltatás érte őket, mivel azoknak a szokásaiért versengtek, és mindenáron azokhoz kívántak hasonlókká válni, akik ellenségeikké és elnyomóikká lettek. | |
| II M | HunKNB | 4:17 | Isten törvényeit ugyanis büntetlenül meggyalázni nem lehet. Erről majd a bekövetkező idő tesz tanúságot. | |
| II M | HunKNB | 4:18 | Amikor az ötödik évenként ismétlődő versenyjátékokat játszották a király jelenlétében Tíruszban, | |
| II M | HunKNB | 4:19 | a hírhedt Jázon elvetemült férfiakat küldött oda Jeruzsálemből háromszáz ezüst didrachmával Herkules áldozatára. A pénzvivők azonban azt kérték, hogy ne áldozatra fordítsák ezt az összeget, mert ez nem lenne illő dolog, hanem költsék el más kiadásokra. | |
| II M | HunKNB | 4:20 | Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel. | |
| II M | HunKNB | 4:21 | Amikor Apollóniosz, Menesztúsz fia, Ptolemajosz Filométor király nagykorúsítása alkalmával követségben járt Egyiptomban, megtudta róla Antióchosz, hogy ellenségévé lett az ő hatalmának. Ezért, hogy saját biztonságáról gondoskodjék, elindult és elment Joppéba, majd onnan Jeruzsálembe. | |
| II M | HunKNB | 4:22 | Jázon és a város nagyszerű fogadtatásban részesítette: fáklyafény mellett, és üdvkiáltás közepette tartotta bevonulását. Onnan pedig Föníciába vezette seregét. | |
| II M | HunKNB | 4:23 | Három esztendő elmúltával Jázon elküldte Menelaoszt, a fent említett Simon testvérét, hogy pénzt vigyen a királynak, és fontos ügyekben intézkedést kérjen. | |
| II M | HunKNB | 4:24 | Az behízelegte magát a királynál, és főleg nagy befolyását emlegette. Meg is szerezte magának a főpapi tisztet azzal, hogy háromszáz ezüst talentummal többet ígért Jázonnál. | |
| II M | HunKNB | 4:25 | Aztán a királyi paranccsal kezében visszatért, bár semmi olyan sem volt benne, ami őt a főpapságra méltóvá tette volna, mert kegyetlen és zsarnok lelkületű ember volt, olyan dühös, mint a vadállat. | |
| II M | HunKNB | 4:26 | Így Jázon, aki rászedte tulajdon testvérét, maga is intrika áldozata lett, és kénytelen volt ammonita területre menekülni. | |
| II M | HunKNB | 4:27 | Menelaosz pedig átvette ugyan a hatalmat, a beígért pénzből azonban semmit sem fizetett meg a királynak, bár a Vár parancsnoka, Szosztratosz be akarta hajtani rajta. | |
| II M | HunKNB | 4:28 | Az adóbehajtás ugyanis az ő tisztéhez tartozott. Ezért aztán mindkettőjüket a király elé hívták. | |
| II M | HunKNB | 4:29 | Menelaosz a főpapi tisztségben helyettesül testvérét, Lizimachoszt hagyta vissza, Szosztratosz pedig Kratészt, a ciprusiak parancsnokát. | |
| II M | HunKNB | 4:30 | Mialatt ez történt, lázadás tört ki Tarzusz és Mallón lakói között, mert Antióchisznak, a király mellékfeleségének ajándékozták őket. | |
| II M | HunKNB | 4:31 | A király erre tüstént odasietett, hogy lecsendesítse őket; helyettesül pedig egyik főtisztjét, Andronikoszt hagyta vissza. | |
| II M | HunKNB | 4:32 | Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta. | |
| II M | HunKNB | 4:33 | Mikor Oniásr, aki Antióchia közelében, Dafne mellett egy menedékhelyen húzódott meg, boztos tudomást szerzett erről, szemrehányást tett neki. | |
| II M | HunKNB | 4:34 | Erre Menelaosz Andronikosz elé járult és arra kérte, hogy ölje meg Oniást. Az el is ment Oniáshoz, kezet adott neki, és jóllehet az gyanakodott, esküszóval rávette, hogy hagyja el a menedékhelyet. Aztán, mit sem törődve az igazsággal, azonnal megölte őt. | |
| II M | HunKNB | 4:35 | Ezen aztán nemcsak a zsidók, hanem más népek is felháborodtak, és zokon vették ennek a nagy férfinak igazságtalan megöletését. | |
| II M | HunKNB | 4:36 | Ezért, amikor a király visszatért Kilíkia helységeiből, eléje járultak az antióchiai zsidók a görögökkel együtt, és elpanaszolták neki Oniás igaztalan megöletését. | |
| II M | HunKNB | 4:37 | Antióchosz erre elszomorodott szívében Oniás miatt. Szánalomra gerjedt és könnyezett, mert arra gondolt, hogy az elhunyt milyen józan és erényes ember volt. | |
| II M | HunKNB | 4:38 | Haragjában elrendelte: fosszák meg Andronikoszt a bíbortól, hurcolják keresztül az egész városon addig a helyig, ahol Oniás ellen elkövette a gazságot, és ott vegyék életét a szentségtörőnek. Méltó büntetéssel fizetett tehát vissza neki az Úr. | |
| II M | HunKNB | 4:39 | Közben Lizimachosz Menelaosz felbujtására sok szentségtörést követett el a templomban. Mikor ennek híre terjedt és már sok aranyat hurcoltak el, összesereglett a tömeg Lizimachosz ellen. | |
| II M | HunKNB | 4:40 | Amikor aztán a felzúdult tömeg haragjában fellázadt, Lizimachosz felfegyverzett közel háromezer gonosz embert, és erőszakoskodni kezdett egyik kegyetlen tisztje által, aki nagyon előrehaladt nemcsak korban, de elvetemültségben is. | |
| II M | HunKNB | 4:41 | Amikor aztán észrevették Lizimachosz szándékát, egyesek követ, mások pedig hatalmas dorongot ragadtak; ismét mások port szórtak Lizimachoszra. | |
| II M | HunKNB | 4:42 | Sokan megsebesültek, mások elestek, végül mindannyian futásnak eredtek. Megölték a szentségtörőt is a kincstár közelében. | |
| II M | HunKNB | 4:44 | Amikor ugyanis a király Tíruszba érkezett, a vének által kiküldött három ember elétárta a dolgot. | |
| II M | HunKNB | 4:45 | S amikor Menelaosz ügye már-már elveszettnek látszott, az sok pénzt ígért Ptolemajosznak, hogy nyerje meg a királyt. | |
| II M | HunKNB | 4:46 | Ptolemajosz erre félrevonta a királyt az egyik udvarba, mintha szórakoztatni akarná, és eltérítette szándékától. | |
| II M | HunKNB | 4:47 | Ekkor az Menelaoszt, minden gazság szerzőjét felmentette a vádak alól, azokat a szerencsétleneket pedig, akiket a szkíták is ártatlanoknak nyilvánítottak volna, ha törvényt ültek volna felettük, halálra ítélte. | |
| II M | HunKNB | 4:48 | Csakhamar végre is hajtották azokon, akik a városért, a népért és a szent edényekért szálltak síkra. | |