HunKar - Job - 35

35:1  Tovább is felele Elihu, és monda:

35:2  Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

35:3  Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

35:4  Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

35:5  Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

35:6  Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

35:7  Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

35:8  Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

35:9  A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

35:10  De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

35:11  A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

35:12  Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

35:13  Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

35:14  Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

35:15  Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

35:16  Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.