HunKar - Job - 13

13:1  Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

13:2  A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

13:3  Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

13:4  Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

13:5  Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

13:6  Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

13:7  Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

13:8  Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

13:9  Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

13:10  Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

13:11  Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

13:12  A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13:13  Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

13:14  Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

13:15  Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

13:16  Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

13:17  Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

13:18  Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

13:19  Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

13:20  Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

13:21  Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

13:22  Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

13:23  Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

13:24  Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

13:25  A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

13:26  Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

13:27  Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

13:28  Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.