HunKar - Job - 32

32:1  Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

32:2  Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

32:3  De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

32:4  Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

32:5  De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

32:6  És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

32:7  Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

32:8  Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

32:9  Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

32:10  Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

32:11  Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

32:12  Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

32:13  Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

32:14  Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

32:15  Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

32:16  Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

32:17  Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

32:18  Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

32:19  Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.

32:20  Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

32:21  Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

32:22  Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!