HunKar - Job - 22

22:1  Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

22:2  Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

22:3  Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

22:4  A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

22:5  Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

22:6  Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

22:7  Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

22:8  A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

22:9  Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

22:10  Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

22:11  Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

22:12  Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

22:13  És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

22:14  Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

22:15  Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

22:16  A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

22:17  A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

22:18  Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

22:19  Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

22:20  Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

22:21  Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22:22  Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

22:23  Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

22:24  Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

22:25  És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

22:26  Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

22:27  Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

22:28  Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

22:29  Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

22:30  Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.