HunKNB - Lamentations - 5

5:1  Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!

5:2  Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.

5:3  Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.

5:4  Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.

5:5  Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.

5:6  Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7  Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.

5:8  Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.

5:9  Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.

5:10  Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.

5:11  Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.

5:12  A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.

5:13  Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.

5:14  A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.

5:15  Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.

5:16  Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!

5:17  Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;

5:18  Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.

5:19  De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.

5:20  Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?

5:21  Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!

5:22  Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?