HunKNB - Lamentations - 3

3:1  Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.

3:2  Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.

3:3  Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.

3:4  Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.

3:5  Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.

3:6  Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.

3:7  Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.

3:8  Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.

3:9  Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.

3:10  Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.

3:11  Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.

3:12  Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.

3:13  Veséimbe eresztette tegzének nyilait.

3:14  Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.

3:15  Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.

3:16  Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.

3:17  Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.

3:18  Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«

3:19  Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!

3:20  Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.

3:21  De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:

3:22  az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:

3:23  megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!

3:24  »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«

3:25  Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.

3:26  Jó csendben várni az Úr szabadítására.

3:27  Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.

3:28  Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!

3:29  Tegye a porba száját, talán van remény!

3:30  Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!

3:31  Mert nem taszít el örökre az Úr.

3:32  Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.

3:33  Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.

3:34  Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,

3:35  amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,

3:36  amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?

3:37  Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?

3:38  Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?

3:39  Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?

3:40  »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!

3:41  Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!

3:42  Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.

3:43  Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.

3:44  Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.

3:45  Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.

3:46  Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.

3:47  Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«

3:48  Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.

3:49  Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,

3:50  míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.

3:51  Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.

3:52  Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.

3:53  A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.

3:54  Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«

3:55  Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.

3:56  Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«

3:57  Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«

3:58  Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.

3:59  Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!

3:60  Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.

3:61  Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.

3:62  Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.

3:63  Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.

3:64  Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!

3:65  Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!

3:66  Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!