HunUj - Psalms - 49

49:1  A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.

49:2  Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója,

49:3  közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!

49:4  Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.

49:5  Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat.

49:6  Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne,

49:7  akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?

49:8  Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.

49:9  Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,

49:10  még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.

49:11  Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat.

49:12  Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk.

49:13  De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

49:14  Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.)

49:15  Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.

49:16  De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.)

49:17  Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában.

49:18  Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.

49:19  Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora,

49:20  mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot.

49:21  Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.