HunUj - Psalms - 104

104:1  Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,

104:2  világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,

104:3  palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.

104:4  A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.

104:5  Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.

104:6  Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.

104:7  Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.

104:8  A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.

104:9  Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.

104:10  Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.

104:11  Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.

104:12  Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.

104:13  Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.

104:14  Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,

104:15  és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.

104:16  Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,

104:17  ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.

104:18  A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.

104:19  Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.

104:20  Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,

104:21  az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket.

104:22  Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.

104:23  Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.

104:24  Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.

104:25  Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.

104:26  Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.

104:27  Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.

104:28  Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.

104:29  Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.

104:30  Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.

104:31  Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!

104:32  Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.

104:33  Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.

104:34  Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt.

104:35  Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!