HunRUF - Psalms - 88

88:1  Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.

88:2  Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.

88:3  Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!

88:4  Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.

88:5  A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.

88:6  A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.

88:7  A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.

88:8  Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)

88:9  Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,

88:10  szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet.

88:11  Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)

88:12  Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?

88:13  Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?

88:14  De én hozzád fohászkodom, Uram, már reggel hozzád száll imádságom.

88:15  Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem?

88:16  Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.

88:17  Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.

88:18  Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.

88:19  Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.