HunRUF - Psalms - 9

9:1  A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

9:2  Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.

9:3  Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!

9:4  Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.

9:5  Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.

9:6  Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!

9:7  Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.

9:8  De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.

9:9  Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

9:10  Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.

9:11  Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.

9:12  Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

9:13  Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.

9:14  Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,

9:15  hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!

9:16  Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

9:17  Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

9:18  A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

9:19  Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye.

9:20  Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!

9:21  Vigyél véghez, Uram, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)