HunRUF - Psalms - 78

78:1  Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!

78:2  Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.

78:3  Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,

78:4  nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.

78:5  Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.

78:6  Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,

78:7  hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.

78:8  Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez,

78:9  mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.

78:10  Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.

78:11  Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.

78:12  Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.

78:13  Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.

78:14  Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.

78:15  Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.

78:16  Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.

78:17  De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.

78:18  Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.

78:19  Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

78:20  A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?

78:21  Az Úr ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,

78:22  mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.

78:23  Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.

78:24  Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.

78:25  Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.

78:26  Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.

78:27  Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye.

78:28  Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.

78:29  Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.

78:30  De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.

78:31  Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.

78:32  Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.

78:33  Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.

78:34  Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.

78:35  Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.

78:36  De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.

78:37  Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.

78:38  Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.

78:39  Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.

78:40  Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

78:41  Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.

78:42  Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,

78:43  amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.

78:44  Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.

78:45  Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.

78:46  Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

78:47  Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.

78:48  Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.

78:49  Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.

78:50  Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.

78:51  Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.

78:52  Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.

78:53  Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.

78:54  Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.

78:55  Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.

78:56  De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.

78:57  Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.

78:58  Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.

78:59  Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.

78:60  Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott.

78:61  Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.

78:62  Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.

78:63  Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.

78:64  Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.

78:65  Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,

78:66  és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.

78:67  De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,

78:68  Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.

78:69  Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.

78:70  Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.

78:71  A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.

78:72  Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.