HunRUF - Psalms - 22

22:1  A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

22:2  Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!

22:3  Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.

22:4  Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.

22:5  Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.

22:6  Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.

22:7  De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.

22:8  Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:

22:9  Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!

22:10  Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.

22:11  Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.

22:12  Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!

22:13  Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.

22:14  Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.

22:15  Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

22:16  Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.

22:17  Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.

22:18  Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

22:19  Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.

22:20  Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!

22:21  Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!

22:22  Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!

22:23  Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.

22:24  Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!

22:25  Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.

22:26  Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.

22:27  Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!

22:28  A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.

22:29  Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.

22:30  Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.

22:31  Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.

22:32  Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.