Site uses cookies to provide basic functionality.

OK
I SAMUEL
Prev Up Next Toggle notes
Chapter 30
I Sa HunIMIT 30:1  Volt pedig, mikor megérkeztek Dávid és emberei Cziklágba a harmadik napon – az amálékiek pedig portyáztak volt a Délvidéken és Cziklág ellen, megverték Cziklágot és elégették tűzben,
I Sa HunIMIT 30:2  fogságba ejtették a benne levő asszonyokat, aprajától nagyjáig, nem öltek meg senkit; elvitték és útjukra mentek-
I Sa HunIMIT 30:3  bement Dávid meg emberei a városba, és íme, el van égetve tűzben, asszonyaik pedig, fiaik és leányaik fogságba vitettek.
I Sa HunIMIT 30:4  Ekkor fölemelte Dávid meg a nép, mely vele volt, hangjukat és sírtak, amíg nem volt bennük erő sírásra.
I Sa HunIMIT 30:5  Dávid két felesége is fogságba vitetett: a Jizreélbeli Achinóám és Abígájil, a Karmellbeli Nábál felesége.
I Sa HunIMIT 30:6  És nagyon megszorult Dávid, mert azt mondta a nép, hogy megkövezi, mert elkeseredett az egész népnek lelke, kiki fiai és leányai miatt. De megbátorodott Dávid az Örökkévalóban, Istenében.
I Sa HunIMIT 30:7  És szólt Dávid Ebjátár paphoz, Achímélekh fiához: Hozd ide, kérlek, nekem az éfódot. És odavitte Ebjátár az éfódot Dávidhoz.
I Sa HunIMIT 30:8  És megkérdezte Dávid az Örökkévalót, mondván: Üldözzem e csapatot, utolérem-e? Mondta neki: Üldözd, mert utol fogod érni és menteni is fogsz.
I Sa HunIMIT 30:9  Ekkor ment Dávid, ő és a vele levő hatszáz ember és eljutottak a Beszór patakjáig; egy részük ott maradt.
I Sa HunIMIT 30:10  Üldözésre indult ugyanis Dávid, ő meg négyszáz ember, és ottmaradt kétszáz ember, kik el voltak fáradva úgy, hogy nem kelhettek át a Bészór patakján.
I Sa HunIMIT 30:11  Találtak egy egyiptomi embert a mezőn és vitték őt Dávidhoz, adtak neki kenyeret, és ő evett, és vizet adtak neki inni.
I Sa HunIMIT 30:12  És adtak neki egy darab fügelepényt és két aszú szőlőlepényt, evett és visszatért hozzá a lelke, mert nem evett kenyeret és nem ivott vizet három nap és három éjjel.
I Sa HunIMIT 30:13  És mondta neki Dávid: Kié vagy és honnan való vagy? Mondta: Egyiptomi fiú vagyok, egy amáléki embernek szolgája; és elhagyott az uram, mert megbetegedtem ma harmadnapja.
I Sa HunIMIT 30:14  Mi portyáztunk a keréti délvidékén és a Jehúdáén és Káléb délvidékén; Cziklágot pedig fölgyújtottuk tűzben.
I Sa HunIMIT 30:15  És szólt hozzá Dávid: Levezetsz-e ama csapathoz? Mondta: Esküdjél nekem Istenre, hogy meg nem ölsz és hogy nem szolgáltatsz ki uram kezébe, akkor levezetlek ama csapathoz.
I Sa HunIMIT 30:16  Levezette és íme elterülve voltak az egész vidék színén, ettek, ittak és ünnepet ültek azon egész nagy zsákmány miatt, melyet elvittek a filiszteusok országából és Jehúda országából.
I Sa HunIMIT 30:17  És megverte Dávid őket alkonyattól másnap estig és nem menekült közülük senki, hanem csak négyszáz legény, kik a tevékre ültek és megfutamodtak.
I Sa HunIMIT 30:18  Így megmentett Dávid mindent, amit elvittek az amálékiek; két feleségét is megmentette Dávid.
I Sa HunIMIT 30:19  És nem hiányzott nekik senki aprajától nagyjáig, sem fiúk, sem leányok, sem a zsákmányból semmi mind abból amit elvittek volt; mindent visszahozott Dávid.
I Sa HunIMIT 30:20  Vette Dávid mind a juhokat és a marhát; hajtották ama jószág előtt és mondták: Ez Dávid zsákmánya.
I Sa HunIMIT 30:21  Midőn eljutott Dávid a kétszáz emberhez, kik el voltak fáradva, hogy nem mehettek Dávid után és maradni engedték a Beszór patakjainál, kimentek Dávid elejébe és a vele levő nép elejébe; s odalépett Dávid a néphez és megkérdezte őket békéjük felől.
I Sa HunIMIT 30:22  Ekkor megszólalt minden gonosz és alávaló ember azon emberek közül, kik Dáviddal mentek volt, és mondták: Mivelhogy nem jöttek velem, nem adunk nekik a zsákmányból, melyet megmentettünk; hanem kiki a feleségét és gyermekeit vezessék el és menjenek.
I Sa HunIMIT 30:23  De mondta Dávid: Ne cselekedjetek így, testvéreim; azt amit nekünk adott az Örökkévaló, midőn megőrzött bennünket és kezünkbe adta azon csapatot, mely ellenünk jött!
I Sa HunIMIT 30:24  Ugyan ki fog rátok hallgatni e dologban? Hanem amilyen a része annak, ki a háborúba vonult, olyan a része annak, ki a poggyász mellett maradt: egyaránt osztozkodnak.
I Sa HunIMIT 30:25  És így volt attól a naptól fogva; megtette törvénynek és jognak Izrael számára mind e mai napig.
I Sa HunIMIT 30:26  Midőn Dávid Cziklágba érkezett, szétküldött a zsákmányból Jehúda véneinek, az ő barátainak, mondván: Íme ajándék számotokra az Örökkévaló ellenségeinek zsákmányából.
I Sa HunIMIT 30:27  A Bét-Élben levőknek, a Rámót-Négebben s levőknek és a Jattérban levőknek;
I Sa HunIMIT 30:28  az Aróérban levőknek és a Szifmótban levőknek és az Estemóában levőknek;
I Sa HunIMIT 30:29  a Rákhálban levőknek, a jerachmeéli városaiban levőknek és a kéni városaiban levőknek;
I Sa HunIMIT 30:30  a Chormában levőknek, a Kór-Ásánban levőknek és az Atákhban levőknek;
I Sa HunIMIT 30:31  a Chebrónban levőknek, meg mind a helységeknek, ahol járt Dávid, ő meg emberei.