HunUj - John - 2

2:1  A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja.

2:2  Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre.

2:3  Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.”

2:4  Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.”

2:5  Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.”

2:6  Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.

2:7  Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig.

2:8  Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek.

2:9  Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt,

2:10  és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.”

2:11  Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

2:12  Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig.

2:13  Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe.

2:14  A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat.

2:15  Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította,

2:16  és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”

2:17  Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.”

2:18  A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?”

2:19  Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.”

2:20  Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?”

2:21  Ő azonban testének templomáról beszélt.

2:22  Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

2:23  Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.

2:24  Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,

2:25  és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.