HunUj - John - 11

11:1  Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.

11:2  Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.

11:3  A nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”

11:4  Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”

11:5  Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.

11:6  Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,

11:7  de azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába!”

11:8  A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?”

11:9  Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,

11:10  de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.”

11:11  Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.”

11:12  A tanítványok ezt felelték rá: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.”

11:13  Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.

11:14  Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,

11:15  és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

11:16  Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.”

11:17  Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.

11:18  Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,

11:19  ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

11:20  Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

11:21  Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

11:22  De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”

11:23  Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!”

11:24  Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”

11:25  Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

11:26  és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

11:27  Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”

11:28  Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: „A Mester itt van, és hív téged.”

11:29  Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.

11:30  De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.

11:31  A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.

11:32  Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

11:33  Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,

11:34  és megkérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!”

11:35  Jézus könnyekre fakadt.

11:36  A zsidók ezt mondták: „Íme, mennyire szerette!”

11:37  Közülük néhányan pedig így szóltak: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?”

11:38  Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.

11:39  Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ.” Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

11:40  Jézus azonban ezt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

11:41  Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

11:42  Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”

11:43  Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

11:44  És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

11:45  Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.

11:46  Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.

11:47  Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.

11:48  Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”

11:49  Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit.

11:50  Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”

11:51  Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;

11:52  és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

11:53  Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.

11:54  Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.

11:55  Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.

11:56  Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: „Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”

11:57  A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.