HunUj - John - 13

13:1  A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

13:2  És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,

13:3  Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:

13:4  felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;

13:5  azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

13:6  Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”

13:7  Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.”

13:8  Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”

13:9  Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!”

13:10  Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.”

13:11  Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

13:12  Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek?

13:13  Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.

13:14  Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

13:15  Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

13:16  Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.

13:17  Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.

13:18  Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát.

13:19  Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.

13:20  Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.”

13:21  Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: „Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem.”

13:22  Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?

13:23  Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.

13:24  Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél?

13:25  Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”

13:26  Jézus így felelt: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, a Simon fiának;

13:27  és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!”

13:28  Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki.

13:29  Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit.

13:30  Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

13:31  Amikor kiment, így szólt Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne;

13:32  ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt.

13:33  Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.

13:34  Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

13:35  Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

13:36  Simon Péter megkérdezte tőle: „Hova mégy?” Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.”

13:37  Péter így szólt hozzá: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!”

13:38  Jézus így válaszolt: „Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”