HunKar - Proverbs - 5

5:1  Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

5:2  Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

5:3  Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

5:4  De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5:5  Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

5:6  Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

5:7  Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

5:8  Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

5:9  Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

5:10  Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.

5:11  Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

5:12  És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

5:13  És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

5:14  Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

5:15  Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

5:16  Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

5:17  Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

5:18  Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

5:19  A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

5:20  És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

5:21  Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

5:22  A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

5:23  Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.