HunKar - Proverbs - 29

29:1  A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

29:2  Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

29:3  A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

29:4  A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

29:5  A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

29:6  A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

29:7  Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

29:8  A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

29:9  Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

29:10  A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

29:11  Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

29:12  A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

29:13  A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

29:14  A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

29:15  A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

29:16  Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

29:17  Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

29:18  Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

29:19  Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

29:20  Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

29:21  A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

29:22  A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

29:23  Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

29:24  A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

29:25  Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

29:26  Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

29:27  Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.