HunUj - Psalms - 77

77:1  A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

77:2  Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.

77:3  Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.

77:4  Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)

77:5  Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.

77:6  Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.

77:7  Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:

77:8  Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?

77:9  Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

77:10  Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)

77:11  Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

77:12  Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.

77:13  Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.

77:14  Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?

77:15  Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.

77:16  Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)

77:17  Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.

77:18  A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.

77:19  Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.

77:20  Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.

77:21  Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.