HunKNB - Acts - 11

11:1  Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét.

11:2  Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak,

11:3  és azt mondták: »Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!«

11:4  Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket:

11:5  »Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért.

11:6  Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és égi szárnyasokat láttam.

11:7  Szózatot is hallottam, amely felszólított: ‘Kelj föl Péter, öld meg és edd!’

11:8  Én azonban azt mondtam: ‘Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!’

11:9  Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: ‘Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.’

11:10  Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe.

11:11  Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám.

11:12  Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába.

11:13  Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: ‘Küldj Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak;

11:14  ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.’

11:15  Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben.

11:16  Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: ‘János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni’ .

11:17  Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?«

11:18  Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: »Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életadó bűnbánatot!«

11:19  Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak.

11:20  Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust.

11:21  Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.

11:22  Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába.

11:23  Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban,

11:24  mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz.

11:25  Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába.

11:26  Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.

11:27  Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába,

11:28  és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében.

11:29  A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek megsegítésére, mindenki tehetsége szerint.

11:30  Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.