HunKNB - Acts - 2

2:1  Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.

2:2  Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.

2:3  Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.

2:4  Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.

2:5  Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben.

2:6  A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.

2:7  Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak?

2:8  Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?

2:9  Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,

2:10  Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények,

2:11  zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.«

2:12  Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: »Vajon mi ez?«

2:13  Mások azonban gúnyolódva azt mondták: »Tele vannak édes borral!«

2:14  Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat!

2:15  Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,

2:16  hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:

2:17  ‘És ez lesz az utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.

2:18  Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.

2:19  Csodákat fogok tenni odafönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstpárát.

2:20  A nap sötétséggé fog változni, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.

2:21  És ez fog történni: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül’.

2:22  Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek,

2:23  ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott.

2:24  Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák,

2:25  mert Dávid róla mondja: ‘Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak.

2:26  Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el,

2:27  mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson.

2:28  Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz el engem’.

2:29  Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk.

2:30  Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára ,

2:31  a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást .

2:32  Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.

2:33  Miután tehát Isten jobbja felmagasztalta őt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta – akit ti láttok és hallotok.

2:34  Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja: ‘Szólt az Úr az én Uramnak: Jobbom felől foglalj helyet,

2:35  amíg én ellenségeidet lábad zsámolyává teszem’ .

2:36  Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!«

2:37  Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?«

2:38  Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket.

2:39  Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak , de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.«

2:40  Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: »Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!«

2:41  Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

2:42  Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban.

2:43  Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által.

2:44  A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt.

2:45  Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten.

2:46  Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt.

2:47  Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.