HunKar - Job - 11

11:1  Felele a Naamából való Czófár, és monda:

11:2  A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

11:3  Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

11:4  Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

11:5  De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

11:6  És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

11:7  Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

11:8  Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

11:9  Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

11:10  Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11:11  Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

11:12  És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

11:13  Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

11:14  Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

11:15  Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

11:16  Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

11:17  Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

11:18  Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

11:19  Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

11:20  De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!