HunKNB - Philippians - 2

2:1  Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület,

2:2  tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek.

2:3  Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak.

2:4  Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.

2:5  Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,

2:6  aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,

2:7  hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.

2:8  Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

2:9  Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van,

2:10  hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban,

2:11  és minden nyelv vallja, hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére.

2:12  Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben.

2:13  Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint.

2:14  Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül,

2:15  hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között , akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.

2:16  Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül .

2:17  Sőt, ha italáldozatul véremet kiontják is a ti hitetek istentiszteleti áldozatára, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal.

2:18  Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.

2:19  Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról.

2:20  Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket.

2:21  Hiszen mindenki a maga dolgával törődik, és nem Jézus Krisztuséval.

2:22  Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek apjának, úgy végezte velem a szolgálatot az evangéliumért.

2:23  Remélem tehát, hogy elküldhetem őt, mihelyt látom, hogy merre fordulnak ügyeim.

2:24  Sőt, bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan el tudok menni.

2:25  Szükségesnek tartottam, hogy Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, aki mint a ti küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldjem,

2:26  mert kívánkozott mindnyájatok után, és bánkódott azon, hogy hírét hallottátok betegségének.

2:27  Bizony, halálosan beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, nehogy bánatra bánat érjen.

2:28  Annál gyorsabban küldtem tehát őt, hogy újból örüljetek, ha viszontlátjátok, és ne bánkódjam én sem.

2:29  Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat!

2:30  Hiszen ő Krisztus ügye miatt került közel a halálhoz, s kockára tette életét, hogy pótolja az irányomban végzett szolgálatban azt, amit ti nem teljesíthettetek.